2012. május 12., szombat

Skype ismét

Mint azt már korábban írtam, megbeszéltük host anyukával, hogy rendszeresen fogunk beszélni és emailezni match után is. Ma ismét beszéltem velük, mert ott volt náluk anyuka szülei, a húga, és a húga 3 gyereke.
Mindenkivel beszéltem, mindenkinek köszöntem, a gyerekek hihetetlen cukik voltak, a nagyszülők szintén.
Először anyukával váltottam pár szót, aztán jött a húga pici lánya, aki rögtön meginvitált egy teapartyra. Nagyon édes volt. :-)
Aztán következett nagymama és nagypapa, akik elmesélték, hogy mennyire szeretnek utazni, sok helyen jártak már Európában, de eddig sajnos Magyarország kimaradt, és hogy egyszer nagyon szeretnék majd látni. Aztán nagypapával elkezdtünk a pénzügyekről beszélni, ugyanis az én szakterületem is a pénzügy. Szóval kérdezte, hogy EU tagok vagyunk-e, és hogy nálunk is euró-e a fizetőeszköz. Persze azonnal mondtam, hogy nem, és mutattam is neki gyorsan egy tízezrest, hogy ilyen a magyar forint. Aztán kérdezte, hogy az mennyi dollárnak felel meg, én meg gyorsan rávágtam, hogy olyan 50-nek. Ami sajnos nem igaz, mert jelenleg a dollár középárfolyam 223 Ft, szóval 10 000 Ft olyan 45 dollárnak felel meg. Néztek is nagyokat, hogy tényleg ilyen kevésnek? És hát igen, sajnos tényleg ilyen kevésnek. Aztán nagypapa épp rátért volna arra, hogy hallotta, hogy mi a helyzet jelenleg a magyar kormánnyal, de a gyerekek közbevágtak, szóval nem tudtuk megbeszélni. Lehet nem is baj, ugyanis a business english-em már kicsit kezd megkopni. :-)
Beszéltem pár szót az összes gyerekkel is, aztán ismét anyukával, és végül apukával. Kérdezte, hogy mikor megyek vízum interjúra, és hogy izgulok-e. Mondjuk ezen meglepődtem, még nem hallottam olyanról, aki nem kapta volna meg a vízumot, akkor meg miért izguljak? Na meg amúgy is csak júliusban fogok menni, addig meg még rengeteg dolog fog történni (pl. államvizsga...).

Ma nagy dolog történt, amit szeretnék megosztani veletek: írt egy lány, aki szintén au pair szeretne lenni, és az én véleményem érdekelte. Ez nagy dolog a számomra, mert eddig én voltam az aki mindenkit a leveleivel bombázott - szegény Vivi és Csilli - és most olyan jó érzés a másik oldalon állni. :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése