A Hálaadás Amerikában az év egyik legfontosabb ünnepe, amikor összegyűlnek a családok, és együtt fogyasztják el a tradicionális hálaadási vacsorát, vagyis a pulykát. Én a host családommal New Jersey-be utaztam, ahol a nagyszülők és anyuka testvére laknak. Az utazás előtt sok mindenkinek elmondtam mennyire nem várom ezt az egész kalandot, de így utólag azt mondom, hogy valószínűleg az évem egyik legemlékezetesebb élménye marad. Na de lássuk részletesen. :-)
November 20-án, kedden este indultunk el itthonról. Öten mentünk egy autóval. Az én kocsimmal. Azt nem árt tudni erről a járgányról, hogy alapvetően 5 személyes, de a hátsó részben van 2 plusz ülés, ami lehajtható, hogy nagyobb legyen a csomagtér, vagy felhajtható, ha plusz ülőhelyre van szükség. Ott hátul igen szűkös a hely, ezt most a saját bőrömön tapasztaltam meg. Négy órán keresztül voltam összenyomorodva azon a picike helyen. Alig vártam, hogy megérkezzünk New Jersey-be, Clark városba a nagyszülőkhöz. A gyerekek a kocsiutat gyakorlatilag végigaludták. Legalább csendben voltak. :-D Én és anyuka is szunyáltunk kicsit (már amennyire egy kocsiban ez lehetséges), apuka meg vezetett. Éjfél körül érkeztünk meg, a gyerekeket egyből ágyba raktuk, és mi is mentünk aludni.
Nov. 21-én, szerdán reggel átmentünk anyuka testvéréékhez, akik Millburn-ben laknak, szintén New Jersey államban. Én ott töltöttem a következő 2 napot a nagyobbik gyerekkel. A nagynéniről annyit kell tudni, hogy elvált, van 3 gyereke (2 fiú - 7 és 9 évesek, és 1 kislány - 4 éves), 2 macskája, 1 kutyája és vegetáriánus. Óriási nagy házban lakik, még nekem is volt saját szobám, saját (sajnos csak félkész) fürdőszobával.
A legnagyobb kedvenc helyem a szobában
A padlásszoba kis hercegnője :-)
A színvonal megvolt, a képen WC-papír látható
Kutyus, aki időnként meglátogatott a szobámban
A napot az 5 gyerek gardírozásával töltöttem. A pici lány olyan szinten rám cuppant, hogy egy percre nem tudtam ott hagyni, pedig a saját gyerekeimre kellett volna figyelnem. Különösen a kicsire, mert ő nagyon félt a kutyától, így mindig ott kellett lennem, hogy nehogy baj történjen. Időnként úgy éreztem, hogy nagyon ketté kéne szakadnom, és túl sok az 5 gyerek...
A nap nagy nehezen eltelt. Este megérkeztek a nagyszülők és anyuka is, és együtt elmentünk vacsorázni egy nagyon old school étterembe. Őszintén szólva nekem tetszett az a hely, bár a kaja nem volt a legjobb, de a berendezés nagyon hangulatos volt. Vacsi után hazamentünk, és este más már nem történt.
Nov. 22-én, csütörtökön volt a Hálaadás. Én egész nap dolgoztam, ugyanaz volt a szitu mint előző nap. Nagyon vártam az esti vacsit, nagyon nagy reményeket fűztem hozzá, bár biztosra vettem, hogy a pulyka ki fog maradni a menüből, mert ahogyan azt fentebb említettem, a nagynéniék vegetáriánusok.
Szóval eljött a vacsora ideje, és mit ad Isten? a nagypapa, akinek másfél hónapja volt szívműtéte, belázasodott... A nagymama és a nagynéni elvitték gyorsan a kórházba. Ez a dolog eléggé rányomta a bélyegét az este további részére. Én megvacsoráztam a host familymmel, és a nagynéni 3 gyerekével. Mindannyian hálát adtunk valamiért, én a családomért, a barátaimért, és a csodálatos host familymért. Host anyuka pedig értem, ami nagyon jól esett. :-) A menü nem volt túl tradicionális, volt valami kukorica kenyeres chillis bab, tört krumpli, kelbimbós gránátalma saláta, vörös áfonya lekvár, és párolt zöldbab, desszertnek pedig cupcake, pumpkin pie, csokis keksz és almás pite. A desszert finom volt nagyon, de konkrétan a vacsorától nem voltam elájulva. Eléggé kiábrándult voltam, már csak a pulyka hiánya miatt is. De szépen belenyugodtam, és kíváncsian vártam a másnapot amiről mindössze annyit tudtam, hogy elvileg szabad vagyok, de semmi konkrétat.
November 23-án, pénteken reggel korán keltem, hogy gyorsan lebonyolítsam online a Black Friday alkalmából a businessemet. A Black Friday elvileg a legeslegnagyobb akciók napja az Usában, így erre a napra terveztem az új fényképezőgépem beszerzését. A vásárlást lebonyolítottam kb 2 perc alatt, majd összekaptam magam, és próbáltam kitalálni, hogy mit is kezdjek magammal a nap további részében. Korábban mondta a család, hogy mehetek New Yorkba, de bevallom, eléggé féltem egyedül elmenni, mivel még összesen egyszer voltam ott az orientáción, és a nagynéni is lebeszélt a dologról. Így mindössze annyit terveztem, hogy kiraknak egy plázánál, aztán elleszek én ott egész nap. A kocsiban a nagymama közölte velem, hogy elég nagy lány vagyok én, és borzasztó egyszerű eljutni Millburn-ből New Yorkba, a városban is könnyű eligazodni, és igenis világot kell látnom, így szépen kitettek a vonatállomáson, és még mielőtt azt mondhattam volna, hogy nem, már jött is a vonat. :-D Így esett, hogy mégis elmentem egyedül New Yorkba. Már a vonaton hihetetlen boldogság kapott el, ahogy megláttam New York felhőkarcolóit, és azonnal tudtam, hogy ez az életemben az egyik legjobb dolog, ami csak történhetett velem. :-)
A vonat a Penn Station-re vitt, ahonnan bármiféle konkrét cél nélkül szépen elindultam a 7th Avenue-n, tényleg semmiféle útbaigazításom nem volt, csak mentem, amerre a szívem vitt, és belefutottam a Times Square-be. :-)
Séta közben találkoztam Törpillával, Törpapával, Hello Kitty-vel, Amerika Kapitánnyal, Batmannel, Elmo-vel, Mickey egérrel, és a jó ég tudja, hogy kikkel még. New York egy őrült hely, pláne a Black Friday-en. Óriási tömeg volt mindenhol, de egy árva percig sem érdekelt. :-)
A Times Square-en eltöltöttem egy jó fél órát, ha nem többet. Hihetetlen módon élveztem ott lenni, csak leülni egy kicsit, és érezni a feelinget. Fantasztikus volt. :-)
A Times Square után elmentem az M&M's World-be. Ez a bolt 3 szintes, és minden kapható, amit csak el tudtok képzelni M&M's-es kiadásban. Láttam pólókat, bögérket, kulcstartókat, pizsamákat, táskákat, szabadság szobor M-et, alsónadrágokat, szóval volt minden. Nagyon-nagyon tetszett! :-) (Egy videó, ami talán jobban bemutatja az egészet:
LINK)
Személyes kedvenc of course :-)
Az M&M's World után visszasétáltam a Times Square-re. Vettem egy hotdogot, amit a tér közepén ettem meg. Abban a pillanatban nagyon amerikainak éreztem magam. És ha már amerikainak éreztem magam, gondoltam iszom még egy Starbucks kávét is. A Starbucksban elég hosszú volt a sor, és mögöttem a sorban a Mikulás állt. Igaz, fekete bőrű volt, és egyértelműen nem az igazi, de mikulás jelmezt viselt, és abszolút senki nem tartotta furának. :-D Én jót mosolyogtam rajta. :-)
Ebéd után szétnéztem a Disney Store-ban is, de nem nagyon tetszett az a hely. Semmit nem lehetett kapni felnőtt méretben, ami tetszett volna, és tele volt a bolt visítozó gyerekekkel. Azért ott is körülnéztem kicsit, de nem töltöttem el olyan sok időt.
A Disney Store után elmentem a Chrysler Buildinghez, és valami leírhatatlan érzés volt látni, ahogy a napfény csillog a gyönyörű kupoláján. Csak álltam, és csodálkoztam. Fantasztikus volt!
Miután kicsodálkoztam magam, sétálgattam a 5th Avenue-n kicsit.
The New York Public Library
Majd a Broadway-n:
És egyszer csak beleszaladtam az Empire State Building-be:
Itt is kicsodálkoztam magam, és tovább sétáltam a Broadway-n.
Mígnem belefutottam a Flatiron Buildingbe. Ez az épület számomra AZ épület. Nem tudom megmagyarázni miért. Még mielőtt kijöttem volna Amerikába, kétszer álmodtam azt, hogy itt vagyok, és mindkétszer szerepelt benne a Flatiron Building. Nem a Washington Monument, nem a US Capitol, nem a Times Square, a Flatiron Building. Így azt látni élőben, és ott lenni a közvetlen közelében volt a legeslegnagyobb élmény a számomra.
Itt is elég sok időt eltöltöttem, egyszerűen nem bírtam betelni a látvánnyal, és nem akartam ott hagyni és elmenni, de muszáj volt. :-(
Visszasétáltam a 7th Avenue-ra, vetettem egy pillantást a Madison Square Garden-ra:
Majd a Penn Station-ről az utolsó képem a már kivilágított Empire State Building volt:
Ezután visszavonatoztam Millburn-be. Valami hihetetlen módon boldog voltam, egyfolytában csak mosolyogtam a vonaton. Az egész new york-i túra nem volt megtervezve, csak mentem amerre a szívem vitt, átéreztem azt a bizonyos new yorki feelinget, igazi new yokernek éreztem magam, és imádtam! Nem mondom, hogy laknék ott, legalábbis huzamosabb ideig nem, de kipróbálnám milyen ott az élet, és bejárni mindent, amit csak lehet. New York egyszerűen varázslatos, és ezt valóban csak azok érezhetik át, akik voltak már "elveszve" kicsit A városban.
A vasútállomáson a nagyi vett fel, és elvitt hozzájuk, ahol anyuka és a nagypapi vártak rám, hogy együtt együnk igazi hálaadási vacsorát is. Volt zöldségleves, édes burgonya, párolt brokkoli és karfiol, áfonya lekvár, és természetesen pulyka. Nagyon-nagyon örültem, hogy mégis volt részem az igazi, tradicionális hálaadási vacsorában is. :-)
Szombaton,
november 24-én jöttünk haza. Még indulás előtt kimentem a gyerekekkel játszani kicsit, és képzeljétek el, havazott! Nem nagy pelyhekben, nem az az igazi hóesés, de mégis csak hó volt. Én nagyon örültem neki. :-)
A hazaút kemény 4 - 4 és fél órás volt, bár annyira nem volt vészes, mint az odaút. Ebédre a hálaadási pulykából készült szendvicset ettük, ami nagyon-nagyon finom volt. Nem tudom mennyire emlékeztek erre a részre a Jóbarátokból:
LINK, de totál ez jutott eszembe róla. Jót mosolyogtam rajta magamban. :-) Másik vonatkozó Jóbarátok rész:
LINK. Átéreztem a szitut. :-D
Szóval az elmúlt pár nap mérlege:
New Jersey, rokonok, munka, 5 gyerek, 2 macska, 1 kutya, még több munka, hálaadás 1., hálaadás 2., Black Friday, magical New York City, első hó-élmény Amerikában, öröm és boldogság. Azt hiszem tartalmas pár napon vagyok túl. :-)
:-D Remélem nem ment még az agyadra. :-D
.jpg)
